Ma vendégünk volt, egy sün személyében. Alkonyatkor futottunk össze vele. Már pont pakoltunk be a kocsiba, amikor motoszkálást hallottunk. Kis fülelés után meg is láttuk őkelmét.
Nem volt olyan nagyon kicsi már, de nem is volt olyan igazán nagy kövér süni. Kb. mint egy 39-40-es cipő. 

Direkt - illetve kisebb behatásra- úgy csináltuk meg az ideiglenes kerítést, hogy most a sünök és egyéb kisebb erdei állatok is elférjenek alatta. 
Mivel nem vagyunk benne biztosak, hogy van-e sünfészek a kertben valahol, jobb a biztos. Szerintem van. A nyomok erre utalnak. Majd ősszel, ha téli álmot alszanak a sünök, megigazítjuk a kerítést, addig meg mászkáljanak nyugodtan, engem nem zavarnak, sőt!!
Örülnék egy saját sünnek.

Miután készen lett a kerítés, már inkább "szépészeti" munkáink vannak.
Na jó, ez nem igaz, még bazi sok munkánk van.

Többek közt a gazos dzsumbuj eltüntetése elöl. Valamint kellene egy kis fészer,  kellene tereprendezni a kocsibeállóhoz, fűrészelni a kivágott akácokat, a farakást elpakolni a telek közepéről... de nem lehet mindent egyszerre. Legalábbis az én hátam és kezem nem bírja :-) De Gáboré sem. :-)

Szóval maradtunk most a tereprendezésnél, összekötve a dzsumbuj ritkításával. Háát, nem sok látszik belőle, pedig irdatlan mennyiségű ujjnyi akácot kicsákányoztam, Gábor meg a nagyobbakat szedte ki.

Megint késő estébe nyúlóan dolgoztunk kint, de legalább láttuk a szép naplementét. Nem kellett bennünket ringatni...

Miután jóóóó nagy rutint szereztünk az asló kerítés felhúzásával, nekiálltunk a felsőnek is.

Április vége felé jártunk, a Napocska már jó melegen sütött, talán túlságosan is, az ilyen munkákhoz. 

A hátsó kerítés már sokkal gyorsabban ment. Leszámítva, hogy a feszítődrótot itt én ugyanúgy nem tudtam fűzni, béna voltam hozzá. Gábor csinálta az összeset. Szegény le is égett kicsit, mert annyira meleg volt, hogy félmeztelen dolgozott. 
Összességében azért ügyesek voltunk, viszonylag gyorsan végeztünk vele 2 nap alatt.

Azt kell mondanom, ha még 5 kerítést felhúztunk volna, akár mesteremberek is lehetnénk.. :-)

Mindenesetre mondtam Gábornak, hogy én többet kerítést nem.. ott vannak rá az izmos haverjai. Meg különben is..Más nőket a pasijuk vacsorázni visz, meg szép helyekre randira. Ebből a szép hely valóban megvalósult, de extrém randinak nevezném a kerítésdrótozást. :-)

Sajnos nem túl jó kép lett a hátsó kerítésről, mert igencsak ránk esteledett mire végeztünk, de íme, teljes pompájában, frissen szépen:

Ott hagytuk abba előzőleg, hogy a telek első részén a kerítés vonalában ki lett takarítva.
Folytatva a munkálatokat, kellett ásni pár lyukat. Nos ez azért nem olyan könnyű mulatság a gyökerek miatt. A talaj felő 30-60 cm-én akácgyökerek vannak, hogy száradnának el. Ezt lehetőleg vagy kiássuk, vagy elcsákányozzuk...
Most az utóbbinál maradtuk.

Szerencsére kaptunk kölcsön egy kézi talajfúrót, ami jelentősen meggyorsította a folyamatot. Ha jól emlékszem, 8 vagy 9 tartóoszlop lett.
Gábor előrelátó volt, és amíg nálunk volt a talajfúró, a telek fenti részén is megcsinálta az oszlopok helyét.

Nem volt más hátra, mint a kb. 20 oszlopt levágni méretre, megégetni, behelyezni, beásni... és idáig még talán azt mondanám, könnyű is.
Szerintem sokkal nehezebb volt a háló beszerzése, illetve felrakása.
Kezdődik ott, hogy ugye a kisautónkba nem fér be 2 gurga drótháló). Bár szerintem más autójába sem nagyon. :-)
Így kölcsönkaptuk az utánfutót és a kocsit Gábor szüleitől, majd 1 napos őrült rohangálás után (még Kőbányára is kimentünk, de ott nagyon drága volt. Obiban is néztük, ott meg aztán horror.) végül a helyileg legközelebbi telepen sikerült megvenni sokkal kedvezőbb áron, mint máshol. Vettünk 50 m dróthálót, 1.50m magasat. Hozzá feszítődrótot, meg feszítőkapcsokat vagy mi az. De ugye vatag dróthoz kellett csípőfogó is, így azt is vettünk. (Ha egyébként nem lenne itthon másik 3 csípőfogó, az tök jó lenne, de ilyen vastag drótot egyik sem viszi)

Szóval cuccok megvoltak, lehetett menni kerítésezni. 

Az, hogy kitekertük, feldrótoztuk, kb. semmi nem volt.... de a dróthálóba a feszítődrót belefűzése.. na az.. szívás..
Szerintem ha Gábor nem olyan ügyes, én még mindig azt fűzögetem véres kezekkel. Pedig nem vagyok egy béna gyerek, de tény, hogy vannak feladatok, amit egy női kéz kevésbbé bír. nem azért mert béna, hanem elfogy az erő.. a heverő meg a habverő is.   

Azért meglátszik, hogy mérnök vagyok... a "hogyan feszítsük meg a drótot eszköz nélkül" talányra a "fadarabbal" nagyon egyszerű válasz. És működik!! Anélkül, hogy bárki kezét széjjelszedné a drót feszítés és kötözés közben.

Itt a 2. képen látszik egy fadarab a kerítésoszlopnál. Na az az ominózus célszerszám. :-)

Itt meg egy szimpla kocsi csomagtartó... bár még ezt is tudtuk fokozni, amíg meg nem építették a srácok a kis fészert. :-)

Azt elfelejtettem írni, hogy amikor nálunk volt az utánfutó, akkor egy kedves barátunktól kaptunk kölcsön egy duplaszárnyú kaput is. Ezt ki is vittük még akkor a kertbe és lezártuk a szomszéd kerítéséhez :-) Mire nem jó a bicikli U-lakat. :-)
Utána mentünk beszerezni a drótkerítést.

Szóval a telek első részén márkészen volt a hálózás, ki is feszítette Gábor. Már csak a kapukat kellett felrakni. 
Ügyesen kitalálta, hogy vegyünk zsanért, fúrjuk fel az akácoszlopra, majd az megtartja a kaput.
Jaja, elméletben.  :-)

Elmentünk, vettünk zsanért, meg még egy kicsit vékonyabb drótot, mert a másik annyira vastag volt, hogy alig lehetett vele az oszlopokra feszíteni a hálót.

A zsanéros kalandunk is vicces volt. Szerintem már hülyének néztek bennünket...

1. Vettünk 4 darabot. Kicsi lett - pedig lemértük :-)
2.- Én visszaszaladtam nagyobbakért - ez sem lett jó
3. Gábor visszaszaladt, hozott más méretet illetev +4 db-ot, mert a nálunk lévő 4 -mint kiderült kevés-

Szuperül felkészültünk nem? :-)

De a bónusz valahol ott van, amikor Gábor megpróbálta felcsavarozni az egyik zsanért, és beletört a csavar az akácoszlopba. 3 helyen is :-)

Ez a köpök egyet és aláállok tipikus esete.. vagy lehetne a: seggbe is rúghatom magam.

Aztán maradt a legtriviálisabb megoldás... FELDRÓTOZTUK! :-) De csak lazán, hogy lehessen mozgatni a kapuszárnyakat. Nem a legszebb, de szerintem amennyit küzdöttünk érte, még túl tökéletes is. :-)

Szóval mostmár kapunk is van. De csak elöl. A kert másik oldala felől vígaz korzóznak a rókák, vaddisznók :-)