Miután készen lett a kerítés, már inkább "szépészeti" munkáink vannak.
Na jó, ez nem igaz, még bazi sok munkánk van.

Többek közt a gazos dzsumbuj eltüntetése elöl. Valamint kellene egy kis fészer,  kellene tereprendezni a kocsibeállóhoz, fűrészelni a kivágott akácokat, a farakást elpakolni a telek közepéről... de nem lehet mindent egyszerre. Legalábbis az én hátam és kezem nem bírja :-) De Gáboré sem. :-)

Szóval maradtunk most a tereprendezésnél, összekötve a dzsumbuj ritkításával. Háát, nem sok látszik belőle, pedig irdatlan mennyiségű ujjnyi akácot kicsákányoztam, Gábor meg a nagyobbakat szedte ki.

Megint késő estébe nyúlóan dolgoztunk kint, de legalább láttuk a szép naplementét. Nem kellett bennünket ringatni...

Ott hagytuk abba előzőleg, hogy a telek első részén a kerítés vonalában ki lett takarítva.
Folytatva a munkálatokat, kellett ásni pár lyukat. Nos ez azért nem olyan könnyű mulatság a gyökerek miatt. A talaj felő 30-60 cm-én akácgyökerek vannak, hogy száradnának el. Ezt lehetőleg vagy kiássuk, vagy elcsákányozzuk...
Most az utóbbinál maradtuk.

Szerencsére kaptunk kölcsön egy kézi talajfúrót, ami jelentősen meggyorsította a folyamatot. Ha jól emlékszem, 8 vagy 9 tartóoszlop lett.
Gábor előrelátó volt, és amíg nálunk volt a talajfúró, a telek fenti részén is megcsinálta az oszlopok helyét.

Nem volt más hátra, mint a kb. 20 oszlopt levágni méretre, megégetni, behelyezni, beásni... és idáig még talán azt mondanám, könnyű is.
Szerintem sokkal nehezebb volt a háló beszerzése, illetve felrakása.
Kezdődik ott, hogy ugye a kisautónkba nem fér be 2 gurga drótháló). Bár szerintem más autójába sem nagyon. :-)
Így kölcsönkaptuk az utánfutót és a kocsit Gábor szüleitől, majd 1 napos őrült rohangálás után (még Kőbányára is kimentünk, de ott nagyon drága volt. Obiban is néztük, ott meg aztán horror.) végül a helyileg legközelebbi telepen sikerült megvenni sokkal kedvezőbb áron, mint máshol. Vettünk 50 m dróthálót, 1.50m magasat. Hozzá feszítődrótot, meg feszítőkapcsokat vagy mi az. De ugye vatag dróthoz kellett csípőfogó is, így azt is vettünk. (Ha egyébként nem lenne itthon másik 3 csípőfogó, az tök jó lenne, de ilyen vastag drótot egyik sem viszi)

Szóval cuccok megvoltak, lehetett menni kerítésezni. 

Az, hogy kitekertük, feldrótoztuk, kb. semmi nem volt.... de a dróthálóba a feszítődrót belefűzése.. na az.. szívás..
Szerintem ha Gábor nem olyan ügyes, én még mindig azt fűzögetem véres kezekkel. Pedig nem vagyok egy béna gyerek, de tény, hogy vannak feladatok, amit egy női kéz kevésbbé bír. nem azért mert béna, hanem elfogy az erő.. a heverő meg a habverő is.   

Azért meglátszik, hogy mérnök vagyok... a "hogyan feszítsük meg a drótot eszköz nélkül" talányra a "fadarabbal" nagyon egyszerű válasz. És működik!! Anélkül, hogy bárki kezét széjjelszedné a drót feszítés és kötözés közben.

Itt a 2. képen látszik egy fadarab a kerítésoszlopnál. Na az az ominózus célszerszám. :-)

Itt meg egy szimpla kocsi csomagtartó... bár még ezt is tudtuk fokozni, amíg meg nem építették a srácok a kis fészert. :-)

Mivel olyan iszonyatosan ráérünk úgy is, mert a Vízművek és az ELMÜ nem kapkodja el a bekötések intézését, nagy "unalmunkban" a kertet csinosítgatjuk. 

Csinosítgatjuk.. szép szó egy olyan akácokkal benőtt területre, amihez kb. 40 éve nem nyúltak hozzá. Szerencsére csak a telek egy része ilyen. De az 25 x 10 méteren...

Január-február- márciusban a fagy miatt nagyon nem is tudtunk mit csinálni.
De március végére jó lett annyira az idő, hogy elkezdhettük kiiírtani az akácost.

Ez a mi utcánk. A jobb oldali a mi telkünk széle. Éppen annyi hely van, ahová egy kocsi be tud álni. a többi gyakorlatilag akácos dzsumbuj.

Ez meg a kert másik végéből. Jól látszik, hogy az alját totál benőtte az erdő. vagy akácos..
Az a nagy fa meg ringó :-)

2018. március 24-ét megelőzően sokat tanakodtunk, hogy alapból végleges kerítést csináljuk-e, vagy elég egy ideiglenes.
Utóbbi mellett döntöttünk, jelenleg költséghatékonysági szempontból. Mondjuk az is megér egy regényt, ahogy a kerítéshez szükséges drótkerítést és egyebeket beszereztük.. de erről majd később.

Annyit még el kell mondanom, hogy olyan jófej családunk van, hogy mindenkitől kerti szerszámot kértünk karácsonyra..és azt is kaptunk. Ásót, kapát, lapátot. Baltát én vettem Gábor szülinapjára. Ő egy csákányt vett. 
Szóval valami minimális felszerelésünk már volt, elkezdhettük a fairtás hadműveletet.

Az elején nagyon lelkesek voltunk. Kb. egy hétvége alatt kicsapkodtuk azokat a kis akácokat, aki a kerítés vonalában voltak. A nagyokat meg kiástuk a gyökerénél és egyszerűen kidöntöttük. A termetesebb darabokat félretettük. Bár előtte én az apróbb ágakat levágtam teleszkópos metszőollóval.

Szerintem 2018. április 4. körül már gyönyörűen ki volt tisztítva a kerítés helye.
Mindenesetre az akác egy szemét növény. Azt gondolnád sitty-sutty kivágod.. ja..csak 5 méter gyökere van a szélrózsa minden irányába. Nem hazudok, voltak olyan gyökerek, amik mellett a lábam kismiska.
Az ásások alkalmával elég sokszor futottunk bele szép húsos földigilisztákba is, szóval biztos, hogy nagyon jó a talaj.

Persze volt segítségünk is. Szerintem legközelebb 2x meggondolják a barátok, hogy felajánlják-e a segítségüket.
Azért az akácokkal bírkózni motoros fűrész hiányában emberes feladat. Még egyszer KÖSZI PETI!! Dolgoztak a fiúk rendesen. Jó sokat... szegények.

Mondjuk én sem unatkoztam. A kivágott fákat csupaszítottam, meg ami olyan volt, ment vagy az aprólékhoz" vagy a rőzsekupachoz.
Még bónuszként megperzseltük/ megégettük az alkalmasra ítélt oszlopok alját és oldalát, nehogy kihajtsanak.Aztán majd kiderül, beválik-e.

Az első rész kitakarításával szerintem kb. 3-4 nap alatt végeztünk, mindezt úgy, hogy 1 kerítés oszlopunk már állt! 

Jöhetett a többi lyuk kiásása és az oszlopok behelyezése.