Azt elfelejtettem írni, hogy amikor nálunk volt az utánfutó, akkor egy kedves barátunktól kaptunk kölcsön egy duplaszárnyú kaput is. Ezt ki is vittük még akkor a kertbe és lezártuk a szomszéd kerítéséhez :-) Mire nem jó a bicikli U-lakat. :-)
Utána mentünk beszerezni a drótkerítést.
Szóval a telek első részén márkészen volt a hálózás, ki is feszítette Gábor. Már csak a kapukat kellett felrakni.
Ügyesen kitalálta, hogy vegyünk zsanért, fúrjuk fel az akácoszlopra, majd az megtartja a kaput.
Jaja, elméletben. :-)
Elmentünk, vettünk zsanért, meg még egy kicsit vékonyabb drótot, mert a másik annyira vastag volt, hogy alig lehetett vele az oszlopokra feszíteni a hálót.
A zsanéros kalandunk is vicces volt. Szerintem már hülyének néztek bennünket...
1. Vettünk 4 darabot. Kicsi lett - pedig lemértük :-)
2.- Én visszaszaladtam nagyobbakért - ez sem lett jó
3. Gábor visszaszaladt, hozott más méretet illetev +4 db-ot, mert a nálunk lévő 4 -mint kiderült kevés-
Szuperül felkészültünk nem? :-)
De a bónusz valahol ott van, amikor Gábor megpróbálta felcsavarozni az egyik zsanért, és beletört a csavar az akácoszlopba. 3 helyen is :-)
Ez a köpök egyet és aláállok tipikus esete.. vagy lehetne a: seggbe is rúghatom magam.
Aztán maradt a legtriviálisabb megoldás... FELDRÓTOZTUK! :-) De csak lazán, hogy lehessen mozgatni a kapuszárnyakat. Nem a legszebb, de szerintem amennyit küzdöttünk érte, még túl tökéletes is. :-)
Szóval mostmár kapunk is van. De csak elöl. A kert másik oldala felől vígaz korzóznak a rókák, vaddisznók :-)